Ipolybalog község történelmi háttere
Az Ipolybalog község gazdag történelme több ezer évre nyúlik vissza, a mi időszámításunk előttre. E területen a bukovohori kultúra fejlődött ki, amit régészeti leletek, mint a zeliezovskói és lengyeli típusú kerámia bizonyítanak. A község határában bronzkori tárgyakat és urnás temetkezési helyeket fedeztek fel, amelyek a pilini kultúrához tartoztak.
Az első írásos említés a faluról II. András király 1232-es okleveléből származik, ahol Bolug néven szerepel. E oklevél szerint a település, amely a királyi birtokhoz tartozott, a zsolnai uradalom része lett.
A 1332–1337 közötti pápai tizedjegyzékben a község Belek néven említést nyer. A Baloghy, Oszlári család 375-ben ajándékba kapta a balogi birtokot. A család származása Béla IV. koráig visszanyúlik. Baloghy Imre, a Honti vármegye egykori alispánja (1839–1842), a Honti vármegyében található történelmi balogi birtok tulajdonosa volt, amelyet fiával együtt eladott. Később a birtok Huszár Aladár kezébe került, aki a faluban egy gyönyörű klasszicista kúriát építtetett, amely azóta jelentős átalakításon ment keresztül. Később a tengeri tiszt Kazy Lázár bérbe vette, majd őt Róth Simon követte.
A falu a török időkből származó portális nyilvántartásokban is megjelenik; a 1715-ös nyilvántartásban négy jobbágy és három zsellér szerepel, akik házakkal rendelkeztek.
Az I. Palugyai jelentéséből 1855-ből tudjuk, hogy Ipolybalog határának nagy része szántóföldből állt. 1865-ben a község 491 lakossal rendelkezett. A faluban két uradalmi ház, tizenkét zsellérház és négy zsidó zsellérház, valamint egy tanítói lakás található. 1893-ban a lakosság száma 578-ra nőtt, ebből 570 magyar, három német és öt szlovák volt. Ma a községben 860 lakos él, akiknek 93,68 %-a magyar nemzetiségű (97,97 %-uk katolikus vallású). A község 231 lakóházzal rendelkezik.
1903-ban megalakult az Újhitel és Fogyasztási Szövetkezet, amelynek 102 tagja és 135 üzletrésze volt. A községbeli nagy családok, akik jobbágyföldön éltek, egészen a 20. század húszas éveiig, sőt, helyenként még a második világháború végéig együtt maradtak. A község lakói a regisztrált svájci fajtájú szarvasmarhák tenyésztéséről váltak híressé, és részt vettek a kiállításokon is. A község rendes tagja volt a Honti Gazdasági Egységnek. A községben kender és zöldség termesztése is folyt. A kendert házi módszerekkel dolgozták fel, a termékeket pedig az északi városokban értékesítették. A férfiak többsége fűzfa kosarak és egyéb textiltermékek készítésével foglalkozott a háztartás számára. A halászat a faluban elterjedt volt, de nem mint foglalkozás. A községnek volt tehénpásztora és sertéspásztora.
Jelentős személyiségek a községből
Baloghy Dezső, 1843-ban Ipolybalogon született, híres közíró, levéltáros és közéleti személyiség volt. Szakmai folyóiratokban publikált, és irodalom-, nyelv- és történettudományi munkáival vált ismertté. 650 nyelvészeti megjegyzését és kuriózumát az Akadémia számára, valamint Arany Jánosnak küldte el.
Varga László, 1942-ben született Ipolybalogon, képzőművész és grafikus volt. Fő érdeklődési területe a rajz és a grafika volt. Számos szép helyi magyar könyvet illusztrált, és készített linómetszeteket a régió jelentős személyiségeiről. „Iskoláslány” című szobra az általános iskola udvarán található.